A bioenergetikai kezelés ilyen vagy olyan módon mindig is létezett. Szerves
része például a jógának, mely időszámításunk előtti 3. és 1. évezred között
keletkezett Indiában, ahonnan Egyiptomba, Görögországba, Asszíriába, Judeába és
Kínába is eljutott. Az ókorban már ismerték az akupunkturával történő ráhatás
módozatait, bizonyos szakértők szerint Jézus Krisztus valójában e módszer
alkalmazásával vitte véghez a Bibliából is ismert gyógyít csodáit.
Az úgynevezett „gyógy-magnetizmus”
Európában is ismert volt, ezt használta például a nagy Messmer, a kézrátevéses
gyógyítást pedig a szláv felcserek is alkalmazták. A huszadik század
materialista gondolkodású embereinek számára a bioenergetikai ráhatás
kuruzslás, sarlatánság, különösen akadémikus orvos körökben gyakori ez a
vélemény.
Sok orvos úgy tartja, hogy az ilyesmit azonnal meg kell tiltani,
magukat a „sarlatánokat” pedig be kell perelni, ami logikusan
hangzik. A bioenergetikai gyógyászat azonban olyan fogalmakkal és
törvényszerűségekkel operál, amely nem csak, hogy ellenáll a
„logikusok” ellenérveinek, de eredményesen fejlődik is.
A tendencia azonban változóban van, számos materialista felfogású képzésben részesült orvos
jelenteni, hogy a bioenergetika, ha nem is univerzális, de fantasztikusan
csodálatos gyógymód, amely gyakran elképesztő, ám mégis valóságos, és ami még
ennél is fontosabb, hosszútávon is tartós eredményeket hoz olyan esetekben,
amikor a klasszikus, materialista orvostudomány, és más gyógymódok
hatástalanok.
Kovács Rhewa Andrea